Az igazi sportember legnagyobb erénye, hogy sosem adja fel!

A héten a Mezőkeresztes VSE csapata 10 ponttal és nagy nevekkel (Vámosi, Molnár, Berlák) érkezett Sárospatakra. Csapatunk edzője a4-4-1-1felállási formát választotta a mérkőzésre. A csapat célja nem lehetett más, mint hogy hazai környezetben megszerezze első pontjait. Sajnos a korán, a 8. percben bekapott gól demoralizálta a csapatot.

Súlyos védelmi hibák sorozata vezetett idáig, hiszen szinte az egész védelmünk asszisztált a labdát keresztbe vezető ellenfél játékosának. Se egy ütközés, se egy kontakt…

Védekezésünk sajnos nem a támadó és a középső zónába kezdődik, ami nagy hiba játékosainktól (középpályások, támadók egyaránt), mivel így folyamatosan nagy nyomás nehezedik védelmünkre. Kevés az ütközés, a harc a labdáért. Labdakihozatalunkat a védőzónából nem építjük fel, a labdajáratás, felpasszok, céltalan ívelgetések nem vezetnek eredményre. A középső harmadot, ahol a mérkőzések eldőlnek, keveset birtokoljuk. Az egész mérkőzésen a szervező játékosunkat (Bodnár Z.) nehezen lehetett megjátszani, így nem volt karmesterünk. Pedig, véleményem szerint, kimagasló technikai tudással és játékintelligenciával rendelkezik, talán kötetlenebb lehetne a játéka. Végig úgy éreztem, hogy „hosszú volt a csapat”, ami mindig könnyíti az ellenfél támadójátékát.

Sajnos a 39. percben romlottak esélyeink, mivel egy egyéni hibából az ellenfél növelni tudta az előnyét.

A cserék hatására a játékunk megélénkült a 2. félidőben, így a 65. percben Köteles jó beadását Váradi István értékesítette. Próbálkoztunk a széleken helycserékkel is (akárcsak az első félidőben), de a Pápa – Bódi váltásnál az ellentétes oldal ellentétes láb elképzelését nem tudtuk megoldani. Ennek lényege a befelé csel és kapura lövés, csak pont ez nem lett belőle.

Támadó játékunkon az egészmérkőzésen nem lehetett észrevenni, hogy edzőnk az eddigi statikus rendszer helyett dinamikusabb játékot szeretett volna játszatni, ami elmozgó rendszere miatt veszélyesebb lehetett volna, de nem valósult meg.

 A meddő mezőnyjáték és fáradó ellenfél ellenére a 80. percben elszállt minden reményünk a pontszerzésre. Erőlködtünk, hajtottunk, de nem jött össze semmi…

Sőt, a kitámadás következménye az lett, hogy rákényszerültünk 2 a4 elleni védekezésre, (Hochvárt Bence, Zsófi Dávid) ami nagy veszélyt hordozott magában, de állták a sarat a fiúk, ellenben gólt már nem tudtunk szerezni.

Küzd a csapat, de az látni kell, hogy ez így kevés. Több kell az edzőktől, játékosoktól egyaránt, azt tudjuk, hogy a képességek behatároltak.

 Az igazi sportember legnagyobb erénye, hogy sose adjam fel!

Mi is ezt tesszük. Nehéz a csapat helyzete, de azon vagyunk, hogy megoldást találjuk a hátralevő fordulókra, hogy a csapat sikeresebb legyen. A marketingnek pedig köszönet, hogy kiváló szervezésével idecsalogatja a futballtszerető szurkolókat, családokat, jó hangulatot varázsolva ezzel a mérkőzés idejére, melyet kivétel nélkül minden ideérkező vendégcsapat megcsodál. Hajrá SÁROSPATAK!

Hozzászólások

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük