Igazgató úr, köszönjük, hogy a rendelkezésünkre áll. Árulja el, milyen érzés a 75 éves STC egyesület kötelékében dolgozni?

2007-ben alakult a SUSI. Sokan azt gondolták anno, hogy a „gyermekbetegségeket” sem éli meg az egyesület, valamint a Sárospataki TC ellen jött létre az új klub. Abban az időszakban én az STC U17-es csapatának voltam az edzője, ahol messze nem a pénz dominált, hiszen a szakosztályvezető úr tízezer forinttal jutalmazta a munkámat, havonta. Amit nagyon megbecsültem, hiszen rettentő büszke voltam a Patak-címeres mezre, legalább annyira, mint előtte a Békéscsaba, a Nyíregyháza, a Nagyvarsány és az Újfehértó dresszeire is. A sportiskola, mint ismeretes, az U13 alatti korosztályra jött létre, hiszen akkoriban ezen csapatok csak az iskolai tömegsportokban voltak jelen. Két éve merült fel az a gondolat, hogy az addigi remek sportbarátságot a két klub között egyesítsük. Ennek realitása idén fogant meg, hiszen igent mondtam a felkérésre. Valami hasonlót éreztem július 1-jén – amikor munkába álltam –, mint amikor megszülettek a gyermekeim, vagy amikor megkaptam a Szabó Károly, illetve a MOB Fair Play díját. Óriási megtiszteltetésként fogadtam!

Milyen célok lebegnek a szeme előtt?

Hat hónapon keresztül mikro- és makrociklusokra épülő sport koncepciót dolgoztunk ki a vezetőkkel, akikkel megállapodtunk, hogy egy managementet hozunk létre, akik segíteni tudják az eddigi team munkáját. Egy évet vállaltunk – teljesen társadalmi munkában – melynek letelte után, egymás szemébe nézve fel tudjuk mérni majd, mit értünk el. Reméljük nem azoknak lesz igazuk, akik azt mondják: ezt már sok mindenki megpróbálta, de „ezeknek” sem fog sikerülni. Egy dolog biztos, a 11 fős társaság – akik közül senki nem dolgozik a klubnál főállásban – szívét lelkét kitette az elmúlt két és fél hónapban. Fogalmazhatnék úgy is, bármilyen egoistán is hangzik, ennél többet nem lehet dolgozni. Hosszabb céljaink között a következők szerepelnek: minél több országos szintű ökölvívó kinevelése, stabil megyei I-es labdarúgó csapat működtetése, NBII-es kézilabda csapat megteremtése, elsősorban hazai nevelésű játékosokra építve. Akár a régebbi sportágak – például asztalitenisz, birkózás – visszaépítése az egyesületbe.

Az elmúlt hónapokban sikerült-e valamiben fejlődni, milyen eredményeket értek el?

Rengeteget fejlődtünk a marketing oldalon. Sikerült „leigazolnunk” Körmöndi Zoltánt (DVTK volt marketing igazgatója), Molnár Sándort (a CIKS Kft. ügyvezetője), Ifj. Jarecsni Jánost (Béres Szőlőbirtok és Pincészet birtokvezetője) és Nagy Varga Pétert (For-You 3 Kft. Kereskedelmi vezetője) is, sőt tárgyalásokat folytatunk még további kettő fővel, akik gondolkodásukkal sokat tudnak majd segíteni nekünk. Sokan feltették a kérdést, hogy mi a véleményem arról a három emberről, aki eddig vezette az STC-t. Nos, úgy gondolom, hogy azt az embert, aki európai szintű mini stadiont épített – hiszen nem sok helyen van villanyvilágítással ellátott műfüves pálya, extra minőségű 6 sávos rekortán futókör, gyönyörű székház – azt csak dicsérni lehet. Vagy ha azt a tényt nézzük, hogy van olyan közülük, aki közel 25 millió forint értékű fejlesztést hajtott, hajt végre az Árpád Vezér Gimnáziumon. De ide tartozik az a tény is, hogy már rég nem lenne a BAZ megyei sportban a zempléni klub, ha az illető nem dolgozik érte éjt nappallá téve… A nevezettek pedig a kronológia sorrendjében: Krai Csaba, Papp József, Kovács Gábor. Ha azt kérdezné meg, hogy hibáztak-e?, arra ez a válaszom: nekik nem járt a szájuk, hanem a felvállalták a munkát és csak az hibázik, aki dolgozik! Egy ekkora egyesületet, ahol immáron 320 igazolt versenyző van, nemhogy 3 ember nem tudja hibátlanul mozgatni, de még lehet, 11 sem fog. Eddigi eredményeink pedig, felsorolva, a teljesség igénye nélkül: támogatói bor est szervezése, arculat kialakítása a Sárospatak új brandjéhez igazodva, ajándéktárgyak létrehozása, kiváló hangulatú családbarát események szervezése, támogatók felkeresése, Baráti Kör kialakítása, sportszergyártó céggel szerződéskötés, sportágankénti szekció ülések megtartása, média megjelenések optimalizálása, szurkolókkal komoly szintű kapcsolattartás, szurkolói ankét megszervezése, minden idegenbeli mérkőzésünkön ajándékkal kedveskedünk egy tehetséges gyermeknek. Természetesen a felsorolás nem teljes.

A „vágyak” elérésében miben kell előre lépniük?

Nagyon nehéz kérdés. Nyílt és őszinte leszek, ami lehet sok mindenkinek nem fog tetszeni. Senki ne várja, hogy egy házat ma elkezdünk építeni és holnap kész lesz. Kettő részre bontanám a témakört. Az egyik megoldás a konstruktivitásban rejlik. Vallom, hogy a részletekben rejlik a titok. Éppen ezért komoly rendezvények szervezése és lebonyolítása mellett, a marketing építés is fontos számunkra. A támogatóknak látniuk kell, hogy mire megy el a pénzük. Ezen kívül az edzőink szakmai fejlődését kell biztosítunk. Közösséget kell építenünk, egy hajóban kell eveznünk. A másik megoldás: tiszta viszonyok kellenek. Nagy problémát jelent, hogy a rutinos, idősebb szakemberek – volt és valós sérelmek alapján – nincsenek „hadra fogható” állapotban. Sokan nem tudják, de a sportpálya az STC fenntartásában van, ahová bárki jelenleg bemehet. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy önkormányzati támogatással. Itt kell megemlíteni, hogy remek a kapcsolat polgármester úrral és alpolgármester úrral, akik komolyan segítik a munkánkat. A legtehetségesebb sportolóink akadémiákra mennek, ahová a szülők – értelemszerűen – szívesen viszik a gyermeküket. Viszont az itt maradt sportolóinknak emelni kell az edzés számot minden sportágban és el kell indítani 3 éven belül NBIII-ban a labdarúgó utánpótláscsapatainkat, hiszen erre jelenleg lehetőség van, lehet nevezni a felnőtt csapattól függetlenül. A felnőtt alakulatokat meg kell erősíteni és a fejeket rendbe kell tenni. Nem történhet meg olyan, hogy egy játékos kap – közel 40.000 Ft. értékű – felszerelést, és kritizálja a márkát. Persze az is hozzá tartozik az ügyhöz, hogy már megyei I. osztályban igencsak elszálltak az „árak”, van olyan klub, ahol 100 – 200 ezer forintos fizetések vannak. Ezzel nagyon nehéz lesz felvenni a versenyt. Sok helyen voltuk „tanulmány” úton ezzel kapcsolatban, s egy biztos: minden „korszerű”, amatőr, de strukturált egyesületnél, 2-4 fő főállásban ott dolgozik. Egy példa rá: jelenleg elnök úr – jó esetben – 17 órakor „kiesik” a munkahelyéről, és elkezd dolgozni az STC-ért, vagy adott esetben elindul Budapestre lobbizni. A sérelmeket mindenkinek félre kell tennie, nem lehet állam az államban. Nonszensz dolognak tartom, hogy egy ekkora lélekszámú városban kettő kézilabda klub is legyen például. Piramist kell építeni, egymással vállvetve. Amíg a felsorolt dolgokban nem lesz változás, addig nagyon nehéz lesz előre lépni.

Hogyan indult a szezon?

2007-től vagyok vezetői pozícióban, s elmondhatom, minden „téren” álltam már. Voltam játékos, edző, elnök, játékvezető. Megmondom őszintén ilyen nehéz évadkezdés még nem volt. Nem elég, hogy az ÁVG felújítása miatt nem tudtunk teremben edzeni, de a pandémia sem tett jót a sportnak. Infrastruktúrában fejlődni kell, elsősorban a teremsportágaknál. 21 edző szinte végig dolgozta a nyarat, de lehet – az MKSZ egyik vezetőjét idézve – „kukába” kell dobni a „szakmát”. Valljuk, hogy az emberi egészség fontosabb bárminél, de nehezen tudjuk feldolgozni, hogy jelenleg 128 gyermek került az „utcára”, hiszen nem mehetünk be „kézilabdában” egyetlen fedett helyre sem. Az ügyet nehezíti, hogy bajnoki mérkőzéseken viszont részt kell vennünk. De megemlíthetném azt is, hogy mind a felnőtt női kézis, mind a férfi felnőtt labdarúgó csapat eddig egyszer sem tudott a legjobb összeállításában felállni, sőt, utóbbiból, a tavalyi – úgymond – bajnokcsapatból (megyei II.) 4 fő hiányzik folyamatosan. Ám szívderítő „látvány”, hogy összesen 320 sportoló edz, ebben a nehéz helyzetben is, a különböző szakágakban. Szuper versenyzőink és csapataink vannak. Mondhatom – a körülmények ellenére – remekül kezdtük a bajnokságokat.

A hétvégi, MVSC elleni focista vereség, hogyan érintette a csapatot? Hogyan reagált erre a vezetőedző, a szakmai igazgató és Ön?

Nagyon letörtek a fiúk és a szakmai stáb is. Ám a bajban ismerszik meg, ki a barát. Ilyenkor jön elő, ki az igazi sportember és ki nem. Nem csak a sikerben kell fürödni, együtt ki kell lábalni a gödörből. Ennek érdekében, a szakmai igazgató úr – Zsófi József mester – 24 órán belül összehívta a stábot, és megoldásokat kerestünk. Az egyéni elbeszélgetés mellett a motiváció megtalálása is cél. A fiatalokat be fogjuk dobni a mélyvízbe. Ennek példája az is, hogy egy 16 és egy 17 éves játékos már bemutatkozott a felnőtt osztályban. A remekül szereplő ifi csapatunk teljesítménye pedig példa értékű.

Hogyan látja, van-e esély a bent maradásra, ha igen, mi a módja, min kellene ehhez változtatni? Akar-e a csapat bent maradni egyáltalán a Megyei1-ben?

Nem kérdés, hogy akar-e! De azt már most látjuk, hogy ez a teljesítmény kevés lesz. Télen sok mindent át kell értékelni. A keretet rendbe kell tenni, ám mint az előbbiekben utaltam rá, ehhez sok minden kell. Nyáron – bárki bármit mond – esélytelenek voltunk. Nem sok támogató volt, de sorolhatnám napestig a tényeket. Egy biztos, peremvidék vagyunk. Távol esünk minden nagy klubtól, de érzem, hogy meg fogjuk csinálni. Ha pedig új csapatot kell építeni, akkor új csapatot építünk. Van olyan is, ami erőt ad nekünk. Például a most kiadott MLSZ produktivitási női mutatójában 199 jegyzett egyesületből az előkelő 13. helyen van az STC, de a fiú vonalon is jó a helyezésünk. Ez azt jelenti, hogy akiket nevelünk, azok már pályára léptek NB-s szinten, vagy akár a válogatottban is. Sokan azt mondják most magukban, hogy ezzel még nem vagyunk előrébb. Én pedig azt mondom rá, hogy de igen. Hiszen akik jelenleg máshol öregbítik Sárospatak város hírnevét, azok lehet, majd hazatérnek sportolóként, támogatóként vagy akár edzőként is. Így tudunk majd profitálni.

A vereség miatt számíthat-e bárki (játékosok, edző) szankcióra, ha igen, mire?

A kommunikáció híve vagyok. Jelenleg így próbáljuk megoldani a helyzetet, játékosokkal, edzőkkel. A sportban az a szép, hogy pár napon belül itt a javítási lehetőség ezért szankció helyett arra fókuszálunk, hogy hogyan öntsünk lelket a srácokba és hozzunk ki 120-150%-ot belőlük, ami szükséges egy-egy győzelemhez. Fontosnak tartjuk, hogy a szurkolóink is így álljanak hozzájuk, bíztassák őket és higgyenek a munkánkba.

A hétvégén hazai meccs jön – számíthat-e a közönség olyan karneváli hangulatra, mint a legutóbbi hazai mérkőzésen? Mit üzen Igazgató úr a szurkolóknak?

Sokan mondták, hogy biztos egy alkalmas lesz a karneváli hangulat megteremtése, ami a Gesztely elleni első hazai mérkőzésen debütált. Azt a döntést hoztuk, hogy minden hazai mérkőzésen készülünk a következőkkel: gyerekeknek sportsarok, tombolasorsolás, büntetőrúgó verseny, büfé, kezdőrúgás, labdaszedők, bemutató mérkőzés és mindemellett mindig szakítunk időt, hogy valami új is legyen, ami még nem volt. Megérdemli a pataki közönség mindezt, de hogy miért is látjuk ezt jónak, miért gondolkodunk így, erről hamarosan bővebben mesél Körmöndi Zoli.

Hozzászólások

0 hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük